A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabili­táció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folya­matot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A Geron Corporation imetelstat nevű hatóanyaga biztató eredményeket ért el relabáló/refrakter mielofibrózis kezelésében.

A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

Az egészségügy átfogó átalakulás előtt áll, ami alapvetően alakítja át az ellá­tórendszer szerkezetét, működését és a szereplők viselkedését. A technoló­giai fejlődés lesz a változások egyik hajtóereje, de a finanszírozási kényszer átalakítja a biztosítási rendszert és átrendezi a felelősségi viszonyokat is. A gyógyítás egyre inkább kollektív tevékenység lesz, és az Evidence Based Medicine szemléletet kiegészíti az együttműködési kényszer (Cooperation Based Medicine). A gyógyítási tér és az egészségfelelősség kitágul a beteg felé, mindez új alapokra helyezi az orvos-beteg viszonyt. Ebben az írásban – néhol szándékoltan kontúros elrajzolással és szimplifikációval – ezekre a változásokra próbáltam felhívni a figyelmet.

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.

A történetírás mindig szubjektív, még akkor is, ha igyekszünk objek­tív tényekre alapozni, hiszen lénye­ges, hogy az eseményekből mit eme­lünk ki, és mit hagyunk a háttérben. A sikereket hangsúlyozzuk, vagy az akadályokról beszélünk, melyek nél­kül a sikerek még emelkedettebbek lennének. A jelen munkában is a szer­zők szubjektív véleménye tükröződik, bár az összeállítás adatokra támaszko­dik. Számadatokkal különben az olva­sót szándékosan nem terheljük, hogy a figyelem az általános összefüggé­sekre koncentrálódjon.

A modern magyar medicina történetének egyik legnagyobb sikere a tuberkulózis­nak mint népbetegségnek a felszámolása. A betegség visszaszorulásával egyidejű­leg megtörtént a „pulmonológiai átállás”. A tbc helyét átvették a különböző pulmo­nológiai betegségek, közülük is kiemel­kednek az idült légzőszervi kórképek, az asthma bronchiale, a COPD. A tüdőgyógyászat az utóbbi évtizedekben meghatá­rozó szerepet töltött be a tüdőrák diag­nosztikájában és gyógyszeres kezelésében. A pulmonológiaprevenció érzékenysé­gét jelezte korábban a BCG, a tüdőszűrés, ma a dohányzásleszokás támogatása, s a közeli jövőben a tüdőrák szűrése. A közeli években eljuthatunk az „interdiszciplinális átállás” korszakába, amikor a különböző orvosi szakmák, így a pulmonológia is ön­állóan, de egymással szorosan együttmű­ködve találják meg a helyüket a 21. század medicinájában.

Az Orvostovábbképző Szemle szeptemberi száma a tüdőgyógyászat néhány területéről választotta ki a Szimpózium rovat közleményeit, s ezekhez hagyományaihoz híven megfelelő hazai kommentárokat is közöl. A témák változatossága azt is jelzi egyben, hogy mennyire színes, multidiszciplináris a tüdőgyógyászat világa.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a leggyakoribb gasztroenterológiai kórképek egyike. Jellemzői a hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés, a székletürítés gyakoriságának és a széklet konzisztenciájának megváltozása, a meteorizmus és a puffadás. Az IBS-ben szenvedő betegeket ellátó szakemberek (háziorvos, gasztroenterológus, pszichoszomatikus betegségek szakorvosa) között nincs teljes egyetértés a klinikai diagnózis felállításának kritériumaiban.